Az ígéret szép szó

Az olvasás szórakozás, az olvasottság erény.

Indiánkaland

(Rob Dowel)

indian_1a.jpg

 

  A tikkasztó augusztusi hőségben egy népes indián csapat nyargalt a prérin.  Harcosok, asszonyok és gyerekek vegyesen alkották a csapatot. A végletekig kiszáradt, lanyha dombokkal tarkított sivár terepen sűrű, fullasztó porfelhőt hagytak maguk mögött.

 Nyugat felé tartottak. Méghozzá sietve.

  Az embert és állatot egyaránt próbára tevő forróságban, a legcsekélyebb mértékben sem kímélték a kimerültségtől fujtató és habos verejtékben úszó lovaikat.

  Legelöl a mokaszin indiánok újdonsült főnöke, Tokán Hisco (ez a mokaszinok nyelvén Dacos Bölényt jelent) vágtázott, aki kezével bőszen csapkodta lova farát, közben pedig vad csatakiáltásokat kurjantott, hogy ezzel még gyorsabb tempóra ösztökélje a szerencsétlen párát.

  A szorosan mögötte haladó alvezérei szintén erőteljes bíztatásban részesítették lovaik hátsó fertályát, hogy tartani tudják vele a lépést, csakúgy mit az őket követő többi mokaszin.

  Hogy nem akartak lemaradni a nemrégiben választott törzsfőnökük mögött vagy csak nem mertek, azzal akkor még egyikük sem volt tisztában. De talán mindkettő igaz volt egy kicsit.

  Amúgy a nagy sietség oka nem egy egyszerű mokaszin virtus volt, hanem a Wigwam indiánok családjába tartozó törzsek Nagy Törzsi Piknikje, ahova a mokaszinok is tartoztak.

   A Nagy Törzsi Pikniket – röviden NTP-t – a messzi nyugaton magasodó Nagy - Hegyek vonulatai között, egész pontosan az Öreg-sziklák völgyében tartották, minden év augusztusában, amit ők az Új Csillagok havának neveztek.  Ilyenkor a Wigwam falvak szinte teljesen kiürültek, csupán a mozgásképtelen aggastyánok és néhány őrszem maradt a sátrak és a tábortűz védelmére.

  Tehát az NTP-re igyekezett oly lélekszakadva Tokán Hisco nyomában a mokaszin törzs tagjaival. Mégpedig azért lélekszakadva, mert szakítani akart elődeinek, a mokaszinok hajdani főnökeinek ráérős hozzáállásával, akik az elmúlt évek Piknikjeire általában csak a középmezőnyben érkeztek, aztán minden feltűnést kerülve belevegyültek a többi wigwam folklórjába és a békepipák pöfékelése közben tették közzé, a népeik jövőjét befolyásoló ilyen-olyan javaslataikat.

  Ő, Tokán Hisco végérvényesen szakítani akart az efféle magatartással. Ő, elsőként akart megérkezni a völgybe, hogy a völgy legjobb helyén, a Medve-szirt alatti magaslaton verhessen tábort és ezáltal jogot szerezzen a Piknik legelső felszólalásra és az ezzel együtt járó dicsőségre és iránymutatásra.

  Ez persze egy cseppet sem volt egyszerű feladat, hiszen csak is az ősi farkas bőrbe égetett törvények előírása szerinti időben lehetett útra kelni a törzseknek a falvaikból az Öreg-sziklák völgyébe. És hogy egyik törzsnek vagy főnökének se jusson eszébe semmiféle turpisság, e törvények betartását szigorúan ellenőrizték is az NTP tisztaságát felügyelő küldöttek.

  És mivel a földrajzi adottságokon ő sem tudott változtatni (bár szeretett volna), ezért egy (szerinte) rövidebb, de teljesen ismeretlen új úton kívánta a völgyhöz vezetni népét. Ez az út azonban sokkal fárasztóbb, veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb volt annál, mint amit elődei hosszú-hosszú ideje használtak.

   A prérinek azon része, melyen a törzsfőnök kijelölte az új utat kegyetlenül száraz és forró volt. Az égen pedig egyetlen kósza felhő sem vitorlázott, ami akár egy múlandó pillanat erejéig is árnyékot vethetett volna a mokaszinok sebesen nyargaló népére. A csontkeménnyé száradt fűszálak pedig már ideje korán véresre korbácsolták a rohamosan fáradó lovak lábait.

  Ekkor vágtázás közben a legidősebb és legtapasztaltabb alvezér, Jandai Tipa(a mokaszinok nyelvén Óvatos Hódot jelent), mellé ugratott és így szólt.

-         Mokaszinok dicső főnöke, Tokán Hisco! Lassítanunk kellene a tempónkon! Ha nem így teszünk lovaink hamarosan úgy dőlnek ki alólunk, mint a száraz kórók a rohanó bölénycsorda alatt. Uff!

  Hisco kissé visszarántotta a lova gyeplőjét és anélkül, hogy ránézett volna alvezérére, haragosan szólt hozzá.

-         Ha nem tudnám milyen iramban kell átvezetni a népemet a prérin, a mokaszinok nem választottak volna nagy többséggel a főnökükké. Azért választottak meg, hogy ráérős poroszkálás helyett igazi ősi mokaszin tempóban haladjunk a Piknikre és idén végre ne az utolsók egyikeként baktassunk be az Öreg-sziklák közé. A távolságra most úgy kell tekintenünk, mint az ellenségünkre, amit csak kitartó vágtával tudunk legyőzni. Ha pedig lovainknak pihenésre lenne szüksége a Nagy Manitu figyelmeztetne bennünket. Uff! Én beszéltem.

-         Uff! Uff! Uff! Uff! Uff!... – zúgta mögötte elszántan és egybehangzóan a nép hangja, ami az egyetértés jele volt.

  Tokán Hisco elégedett volt népe válaszával és azon nyomban a lova farára csapott és vad csatakiáltásokat hallatva száguldott is tovább. A mokaszinok pedig követték.

  A helyzet azonban hamarosan tovább romlott az új főnök által megálmodott útvonalon. A nap még erősebben tűzött és a rekkenő hőséget egyetlen kósza szellő sem enyhítette. A lándzsaként meredező kórók és a fetrengő ördögszekerek között pedig egy árva, eltévedt patak sem csordogált.

-         Mokaszinok dicső főnöke, Tokán Hisco! A vizes tömlőink kezdenek kiürülni. Nemsokára szárazabbak lesznek, mint a sivatagi kígyó levedlett bőre. Egy forrást kellene mielőbb keresnünk, mert sem a lovak, sem az emberek nem bírják már sokáig a szomjúságot. Uff! – ugratott mellé most egy másik alvezére, Hifár Machila(a mokaszinok nyelvén Előrelátó Hiúzt jelent).

  Hisco megint csak visszarántotta a lova gyeplőjét, de továbbra sem nézett a hozzászólóra. Csak mereven előre a Nagy - Hegyek irányába.

-         Ha nem tudnám mennyi vízre van szüksége a népemnek a prérin való átkeléshez, nem választottak volna főnöküknek. Ha most letérünk az általam kijelölt útról és egy forrás keresésével töltjük a drága időt, akkor nem érünk kellő időben az Öreg-sziklák völgyéhez. A szükségleteinkre most úgy kell tekintenünk, mint az ellenségünkre. Le kell győznünk a szomjúságot, mert csak így érhetünk elsőként a Piknikre és csak így szabhatok irányt a felszólalásommal. A Nagy Manitu pedig fakasztana forrást előttünk, ha úgy látná, hogy szükségünk van vízre. Uff! Én beszéltem.

-         Uff! Uff? Uff! Uff?... – zúgta mögötte egy kicsit kevesebb elszántsággal mokaszinok népe és válaszaikba már némi kérdő hangsúly is vegyült.

  Tokán Hisco ezt jól hallotta, de még így is elégedett volt az őt követők elszántságával. A lova farára csapott és vad csatakiáltást hallatva száguldott tovább. A mokaszinok pedig követték.?

  Néhány óra múlva még tovább romlottak a körülmények a mokaszinok tikkadt csapata előtt és alatt. A préri kősivataggá változott, és már nem csak a nap ontotta rájuk a féktelen forróságot felülről, hanem a kegyetlenül felhevült kövek alulról is.

-          Mokaszinok dicső főnöke, Tokán Hisco! A nap nemsokára már a Nagy - Hegyek csúcsait súrolja.  Emlékeztetlek, induláskor azt jövendölted „bár útközben  több irányváltásra is szükségünk lehet, de mikorra a napkorong a hegyek szirtjein táncol, addigra árnyékainkat mögénk fogja űzni és ezzel is jelezi majd, hogy jó úton járunk”.  A nap mostanra már megtette útja nagy részét, de árnyékaink még mindig mellettünk lovagolnak. Felül kellene vizsgálnunk az irányt, mielőtt úgy eltévedünk, mint az orrát vesztett prérifarkas! Uff! – szólalt meg mellette aggodalmaskodó hangon a harmadik alvezér, Ma-lahis Kiwor(ez a mokaszinok nyelvén Nappali Baglyot jelent).

  Hisco újra megtorpantotta lovát, de továbbra sem pillantott, sem az aggódó alvezérére, sem a mögötte haladó népére. Összeráncolt homlokkal a távoli hegyeket és felette lángoló napot kémlelte.

-          Ha nem tudnám, merre vezet az új út, melyen népemet fogom az Öreg-sziklák völgyébe vezetni, a mokaszinok nem választottak volna főnökükké, méghozzá nagy többséggel. A nap elég hatalmas ahhoz, hogy szabad belátása szerint döntse el, mikor űzi mögénk az árnyékainkat. A mi utunkat és az új útba vetett hitünket azonban még ő sem befolyásolhatja. A bennünk felmerülő kételyekre most úgy kell tekintenünk, mint az ellenségünkre. Le kell győzni a bizonytalanságot, mert csak így verhetünk tábort a Medve-szirt alatt. Ha pedig rossz úton járnánk a Nagy Manitu már figyelmeztetett volna bennünket. Uff! Én beszéltem.

-          Uff? Uff??... – hallatszott a háta mögül néhány mokaszin bizonytalan válasza.

  Hisco nem volt ostoba és meghallhatta volna népének vészesen fogyatkozó lelkesedést és ezzel arányosan növekvő kétkedését, de nem hallotta meg. Csak a Medve-szirt és az elsőt megillető felszólalás járt az eszében. Lova farára csapott és vad csatakiáltást hallatva újabb vágtába fogott. A mokaszinok pedig…?

  Még napnyugta előtt elérték a Raswika névre keresztelt folyót, ami a mokaszinok nyelvén Ébresztőt jelent és amelynek a túloldalán magasodtak a Nagy - Hegyek dús növényzetű, fenséges emelkedői, kecses lejtői és hófödte csúcsai. Valahol közöttük pedig az áhított cél, az Öreg-sziklák völgye.

  A folyó vadul száguldott és olyan hevesen morajlott, mintha az alig nyíllövésnyi szélességű mederben egy hatalmas vízesést rejtenének a féktelen hullámok.

-         Mokaszinok dicső főnöke, Tokán Hisco! Túlságosan vad és mély itt a folyó az átkeléshez. Akkora hullámokat vet, mint a Nagy Víz tomboló vihar idején, és olyan sebesen folyik, hogy talán a legfürgébben úszó halak sem tudnak megbirkózni a sodrásával. Ha itt kíséreljük meg az átkelést, asszonyaink és gyerekeink biztosan belevesznek, de közülünk is sokan fognak átkelni az örök vadászmezőkre. Talán bölcsebb lenne a partot követve lemennünk a gázlóig, ahol ugyan szélesebb, de sokkal nyugodtabb és sekélyebb a folyó. Uff! – szólalt meg a negyedik alvezére, Miaho Csesken (ez a mokaszink nyelvén Alázatos Menyétet jelent), aki egyben a legfiatalabb is volt közöttük.

  Tokán Hisco ösztönösen rántott egyet az idegesen toporgó lovának gyeplőjén, de még mindig nem érezte elérkezettnek az időt arra, hogy hátra fordulva, népének vagy alvezérének a szemébe nézve válaszoljon. A vadul kavargó és szélsebesen száguldó folyót nézte, amint megszólalt.

-         Már te is kételkedsz? – kérdezte egyszerre csalódottan és haragosan. – Ha nem tudnám átvezetni a népemet egy hömpölygő folyón, akkor a mokaszinok nem választottak volna törzsfőnökükké. Mikor elindultunk az NTP-re mindenkinek a tudtára adtam, hogy szakítunk elődeim tunya, maradi szokásaival. Vége van azoknak az éveknek, mikor a mokaszinok megalázkodva az utolsók egyikeként fognak bekullogni az Öreg-sziklák völgyébe. Ezért választottam magamnak, azaz magunknak ezt az új utat. Ha most szégyenszemre visszasomfordálunk a gázlóhoz és elődeim megvetendő nyomdokaiba lépünk, akkor búcsút mondhatunk az idei Pikniknek és még évek múltán is gúnyolódni fog rajtunk a többi Wigwam törzs apraja és nagyja, mert nem hogy a közepére, de még a végére sem érünk oda. Nem, mokaszin testvéreim, ezt nem tehetjük. A bennünk bujkáló félelem a mi ellenségünk, amit le kell győznünk és minden kétséget felülíróan bíznunk kell a képességeinkben. Egész úton aggodalmaskodó hangokat hallottam tőletek, de lám mégis itt vagyunk a cél előtt egy lépéssel. A túlparttól már csak néhány nyíllövésnyire van az Öreg-sziklák völgye. A Nagy Manitu olyan erővel látta el a mokaszin indiánok büszke népét, harcost, gyereket, nőt egyaránt, amely képessé teszi őket még az ilyen lehetetlennek látszó feladatok végrehajtására is. Ha nem így lenne a Nagy Manitu már régen figyelmeztetett volna bennünket, hogy térjünk le az általam javasolt útról. Uff! Én beszéltem.

-         ….??

  Tokán Hisco egy darabig hallgatott és várta népének egyetértő vagy bármilyen más tartalommal megtöltött „uff”-jait.

  Mivel ez csak nem akart felhangzani, úgy gondolta szükséges tettével is bizonyítani szavainak igazát. A lova farára csapott és egy vad csatakiáltást hallatva beleugratott a hömpölygő folyóba.

  Miaho Csesken arcán egy jó nagy adag rémülettel és tanácstalansággal a másik három alvezér pedig nyugalommal, elgondolkodva nézte a mokaszinok dicső főnökét, amint az kétségbeesetten kapálózik és próbálja maga alá gyűrni a haragos hullámokat.

-          Dobjunk utána egy lasszót! – kiáltotta fel egyszer csak kétségbeesve Csesken.

-          Fölösleges. – vélekedett Jandai Tipa és az égre emelte tekintetét. – Ha nem tudna megküzdeni a száguldó folyó vad hullámaival, akkor népünk nem választotta volna meg törzsfőnöknek és valószínűleg a Nagy Manitu is figyelmeztette volna, hogy ne vesse magát a vízbe. Uff!

  Tokán Hisco kapálózása nem tartott tovább egy-két lélegzetvételnyi időnél, és mielőtt a többiek kinyilváníthatták volna véleményüket, a mokaszinok dicső főnökét elnyelte az örvénylő folyó. Örökre.

-          És ha tévedett? – fordult ekkor Csesken Tipához.

-          Akkor holnap új főnököt fognak választani a mokaszinok. Tán éppen közülünk. Ha most azonnal visszaindulunk a falunkba, akkor még nem maradunk le róla. Uff! – válaszolta Tipa.

-         Miért kellene haza indulnunk, mikor itt van mögöttünk az egész mokaszin törzs? – értetlenkedett Csesken.

-         Tévedsz, fiatal testvérem. – válaszolta Tipa helyett Kiwor. – Ha időnként hátrapillantottál volna, akkor te is tudnád, hogy már régóta nincs mögöttünk senki. Míg mi eszelős tempóban követtük Tokán Hiscot, ők apránként lemaradoztak, és ha jól sejtem mostanra már körbe is ülték odahaza a tábortüzet. Ezért azt javaslom, induljunk mi is haladéktalanul. Uff!

-         Uff! Uff! Uff! – felelték ezután egybehangzóan.

  Hát így történt, hogy a mokaszinok ama évnek az Új Csillagok havában nem a Nagy Törzsi Piknik kavalkádjában vettek részt, hanem falujukban új törzsfőnököt választottak.

  Immár sokkal megfontoltabban.

  A Piknik elmulasztásán pedig senki sem bánkódott közülük. Inkább hálásak voltak a Nagy Manitunak, amiért bátorságot adott nekik a visszaforduláshoz és örültek, amiért épségben megúszták a félresikerült „új utas” kalandot, mert így legalább megmaradt az esélyük egy következő Wigwam kavalkádra, egy következő NTP-n való részvételre.

Uff!

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 43
Tegnapi: 5
Heti: 96
Havi: 600
Össz.: 98 160

Látogatottság növelés
Oldal: Short story
Az ígéret szép szó - © 2008 - 2024 - azigeretszepszo.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »